Álom

(Még mindig az uramnak...)

Ma újra tiéd voltam...
Összetoltad az ágyakat a kórteremben,
hogy le ne essek.
Hozzád bújtam - ismerős melegség -,
szorongás, keserűség..., hiszen nem vagy!

Miért, mitől óvsz még mindig?

Tegnap is elárultalak...
Mást öleltem, ő csókolt, dédelgetett,
izzadt homlokom simította,
csókolta könnyemet...

Nem bánod?

Nem bánod - tudom -,
azt szeretnéd, ha boldoggá tenne...