A boszorkány malaca
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas, sötét erdő. Annak az erdőnek a szélén egy bűzös mocsárban élt egy gonosz, vén boszorkány. Ennek a gonosz, vén boszorkánynak volt egy koszos, csámpás malaca.
Történt egyszer, hogy a gonosz vén boszorkány elment fát gyűjteni az erdőbe. Ráparancsolt a koszos malacára, dagasszon tésztát, hogy mire hazajön, tudjon kenyeret sütni.
A koszos malac elővette a dagasztó vájdlingot, beleszórta a lisztet, közben egyre vakarózott. Mire elfogyott a zsákból a liszt, addigra tele lett sörtével a vájdling is. Ezt a koszos, csámpás malac észre sem vette. A tojásokat héjastól beledobálta az edénybe, aztán hozott egy dézsa vizet, és rázúdította az egészet.
Ekkor bekukkantott egy róka az ablakon. Látta, hogy a koszos, csámpás malac egyedül van otthon. Ennek nagyon megörült.
- Malacka, malacka, gyere fogócskázni! – kiáltott be neki.
A malac azonnal otthagyta a dagasztani valót, kirohant a rókához. Ahogy futkároztak, kergették egymást, egyszer csak belepottyantak a bűzös mocsárba. A koszos, csámpás malacka visítozni kezdett:
- Segítség, segítség! Belefulladok, jaj, belefulladok!
Meghallotta ezt egy kakukk a közeli fán. Odaröppent, és látta, hogy a koszos, csámpás malackának már csak a feje látszik ki a bűzös mocsárból. Aztán a rókát is észrevette, mert ott lapult a malackától nem messze, egy fűzfa gyökerébe kapaszkodva. Látta, hogy elérhetné a malackát, de esze ágában sem volt segíteni rajta.
A kakukk elröppent, hogy segítséget hozzon. Ahogy szállt az erdő felett, látta, hogy egy legényke viaskodik egy farkasfalkával. A viadalt figyelte egy darabig, és elhatározta, hogy segít a legénykének. Törte a fejét, hogy most mit csináljon.
Egyszer csak eszébe jutott, hogy megkérdezi a bölcs bagolytól, hogyan segíthetne a legénykének és a malackának. Elrepült tehát hozzá. Illendően bekopogott az odú ajtaján, majd a hívó szóra belépett.
- Mi járatban vagy itt, kakukk? – kérdezte a bölcs bagoly.
- A segítségedet szeretném kérni, mert malacka beleesett a bűzös mocsárba, egy legényke pedig egy egész farkasfalkával viaskodik – hadarta a kakukk.
A bölcs bagoly egy darabig homlokráncolva gondolkodott, aztán hirtelen eszébe jutott a megoldás.
- Menjünk el az erdő tündéréhez, ő biztosan tud segíteni!
Így is tettek.
Egy égigérő gyönyörű fa tetején, kristálypalotában lakott az erdő szépséges tündére. Amikor meghallotta, mit szeretne a kakukk, adott neki egy varázspálcát.
- Ezzel a pálcával meglegyinted a farkasokat, és mindannyian katonákká változnak. Akkor elmentek a bűzös mocsárhoz, ott meglegyinted a pálcával a koszos, csámpás malacot, és egyből királyfivá változik.
A kakukk és a bagoly lóhalálában sietett vissza a legénykéhez. Éppen az utolsó pillanatban érkeztek, mert már alig volt szusz szegényben. Meglegyintették a farkasokat, azok katonákká változtak, majd a legényke vezetésével ők is követték a két madarat a bűzös mocsárhoz.
Keresték a koszos, csámpás malackát, de sehol nem találták. Kétségbe estek, hogy elkéstek, ám egyszer csak prüszkölést hallanak egy zsombék megül. Odanéztek, hát látták ám, hogy a malacka kegyetlenül tapossa a sarat, próbál evickélni a mocsárban. Miközben ide-oda csapkodott, a róka képét telefröcskölte sárral, az prüszkölt, nem győzte kiköpködni.
A kakukk gyorsan meglegyintette a koszos, csámpás malacot, mire az rögtön királyfivá változott. Annyira jó kedvük kerekedett, hogy táncra perdültek. Tánc közben véletlenül a kakukk meglegyintette a rókát, s hát lássatok csudát, az olyan szépséges királykisasszonnyá változott, hogy a napba lehetett nézni, de rá nem. A királyfi azonnal beleszeretett, és feleségül kérte. A szépséges királykisasszony örömmel mondott igent, még az sem zavarta, hogy csámpás a királyfi.
Hogy mi lett a csúf, vénséges boszorkánnyal? Azóta is szedi a rőzsét. S a tészta? Azzal vajon mi történt? Az bizony annyira megkelt, hogy kifutott a vájdlingból, lefolyt a padlóra, onnan kiszaladt az ösvényre és elindult, hogy megkeresse a boszorkányt. Még most is keresi, ha meg nem találta.
Holnap legyenek a ti vendégeitek!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas, sötét erdő. Annak az erdőnek a szélén egy bűzös mocsárban élt egy gonosz, vén boszorkány. Ennek a gonosz, vén boszorkánynak volt egy koszos, csámpás malaca.
Történt egyszer, hogy a gonosz vén boszorkány elment fát gyűjteni az erdőbe. Ráparancsolt a koszos malacára, dagasszon tésztát, hogy mire hazajön, tudjon kenyeret sütni.
A koszos malac elővette a dagasztó vájdlingot, beleszórta a lisztet, közben egyre vakarózott. Mire elfogyott a zsákból a liszt, addigra tele lett sörtével a vájdling is. Ezt a koszos, csámpás malac észre sem vette. A tojásokat héjastól beledobálta az edénybe, aztán hozott egy dézsa vizet, és rázúdította az egészet.
Ekkor bekukkantott egy róka az ablakon. Látta, hogy a koszos, csámpás malac egyedül van otthon. Ennek nagyon megörült.
- Malacka, malacka, gyere fogócskázni! – kiáltott be neki.
A malac azonnal otthagyta a dagasztani valót, kirohant a rókához. Ahogy futkároztak, kergették egymást, egyszer csak belepottyantak a bűzös mocsárba. A koszos, csámpás malacka visítozni kezdett:
- Segítség, segítség! Belefulladok, jaj, belefulladok!
Meghallotta ezt egy kakukk a közeli fán. Odaröppent, és látta, hogy a koszos, csámpás malackának már csak a feje látszik ki a bűzös mocsárból. Aztán a rókát is észrevette, mert ott lapult a malackától nem messze, egy fűzfa gyökerébe kapaszkodva. Látta, hogy elérhetné a malackát, de esze ágában sem volt segíteni rajta.
A kakukk elröppent, hogy segítséget hozzon. Ahogy szállt az erdő felett, látta, hogy egy legényke viaskodik egy farkasfalkával. A viadalt figyelte egy darabig, és elhatározta, hogy segít a legénykének. Törte a fejét, hogy most mit csináljon.
Egyszer csak eszébe jutott, hogy megkérdezi a bölcs bagolytól, hogyan segíthetne a legénykének és a malackának. Elrepült tehát hozzá. Illendően bekopogott az odú ajtaján, majd a hívó szóra belépett.
- Mi járatban vagy itt, kakukk? – kérdezte a bölcs bagoly.
- A segítségedet szeretném kérni, mert malacka beleesett a bűzös mocsárba, egy legényke pedig egy egész farkasfalkával viaskodik – hadarta a kakukk.
A bölcs bagoly egy darabig homlokráncolva gondolkodott, aztán hirtelen eszébe jutott a megoldás.
- Menjünk el az erdő tündéréhez, ő biztosan tud segíteni!
Így is tettek.
Egy égigérő gyönyörű fa tetején, kristálypalotában lakott az erdő szépséges tündére. Amikor meghallotta, mit szeretne a kakukk, adott neki egy varázspálcát.
- Ezzel a pálcával meglegyinted a farkasokat, és mindannyian katonákká változnak. Akkor elmentek a bűzös mocsárhoz, ott meglegyinted a pálcával a koszos, csámpás malacot, és egyből királyfivá változik.
A kakukk és a bagoly lóhalálában sietett vissza a legénykéhez. Éppen az utolsó pillanatban érkeztek, mert már alig volt szusz szegényben. Meglegyintették a farkasokat, azok katonákká változtak, majd a legényke vezetésével ők is követték a két madarat a bűzös mocsárhoz.
Keresték a koszos, csámpás malackát, de sehol nem találták. Kétségbe estek, hogy elkéstek, ám egyszer csak prüszkölést hallanak egy zsombék megül. Odanéztek, hát látták ám, hogy a malacka kegyetlenül tapossa a sarat, próbál evickélni a mocsárban. Miközben ide-oda csapkodott, a róka képét telefröcskölte sárral, az prüszkölt, nem győzte kiköpködni.
A kakukk gyorsan meglegyintette a koszos, csámpás malacot, mire az rögtön királyfivá változott. Annyira jó kedvük kerekedett, hogy táncra perdültek. Tánc közben véletlenül a kakukk meglegyintette a rókát, s hát lássatok csudát, az olyan szépséges királykisasszonnyá változott, hogy a napba lehetett nézni, de rá nem. A királyfi azonnal beleszeretett, és feleségül kérte. A szépséges királykisasszony örömmel mondott igent, még az sem zavarta, hogy csámpás a királyfi.
Hogy mi lett a csúf, vénséges boszorkánnyal? Azóta is szedi a rőzsét. S a tészta? Azzal vajon mi történt? Az bizony annyira megkelt, hogy kifutott a vájdlingból, lefolyt a padlóra, onnan kiszaladt az ösvényre és elindult, hogy megkeresse a boszorkányt. Még most is keresi, ha meg nem találta.
Holnap legyenek a ti vendégeitek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése